Szépségápolás története

Mióta létezik a bőrápolás?

Mit használtak régen a nők és férfiak szépségápolásként?

Melyik nemzetségnek mit köszönhetnek a mai nők?

Elég csak megnézni a kozmetikum szó eredetét. A görög kosmeo/kosmetico szóból ered, melynek jelentése: szépítek.

Az ókori fáraók (elsőként Meni fáraó 5200 éves) sírjából kerültek elő tubusok, tégelyek, de még kozmetikai receptek (thébai papirusztekercsek) is, ezért jól tudjuk az akkori szépségápolás miből is állhatott. Használtak természetes eredetű anyagokat, gyógyfüveket, illóolajokat, sőt szamártejet is. A régészek találtak még szempillafestéket, rúzst és hajgöndörítő csipeszeket is, valamint olyan anyagokat és eszközöket, amik arra utalnak, hogy a fáraó nem csak az arcát, de a körmeit és a haját is festette.

Bár Meni volt az első, mégis Kleopátra neve híresült el, mint a szépség és női vonzerő királynője. Ezt nem a hagyományosan szépségnek nevezett kinézetével érte el, mivel dundi alkata, 150 cm magas, erős állkapcsa, hosszú orra nem volt szépnek mondható. Ám mégis a férfiak nehezen tudtak ellenállni a belőle áradó kisugárzásnak, amit önbizalma, szellemi fölénye, intelligenciája táplált.

• Kleopátra egykori egyiptomi királynő híres volt arról, hogy bárhova ment, vitte magával szamarakból álló "személyzetét" is, hogy bárhol venni tudjon szamártejes fürdőt. Őt Néró második felesége, Poppea császárné is követte ebben a szokásba. Mivel a szamár naponta csak 2-3 dl tejet ad, ezért egy egész csapat állatra volt szükségük. Megmaradt írások szerint 500-700 szamarat vándoroltatott a két uralkodó ezen okból. Ma már tudjuk, hogy a bársonyos bőrt a tejben lévő zsírsavak, vitaminok és ásványi anyagok hidratálják és ezáltal bársonyossá teszik és csökkentik . Az alfa-hidroxi sav (mai kozmetikumoknál AHA rövidítéssel találkozhatunk vele) segíti a bőr elhalt felső rétegének leválását, a bőr mélyebb rétegeibe jutva pedig a regenerálódást segíti elő. Olyan embereknek is kimondottan ajánlott, akik ekcémás, aknés vagy pikkelysömörös betegségektől szenvednek.

Szamártejes termékeket vásárolhat a: http://www.euphoriacosmetics.hu/szamartejes-borapolas-k122334 oldalon az Euphoria boltjában.

• Szintén előszeretettel használtak mézet a bőr ápolására.

A görögöknek köszönhetjük az olívaolaj, citrusolaj, citrom, rózsa beépítését az európai szépségápolásba. A fürdőt tekintve a borfürdő az, amit ránk hagytak és amit több helyen a mai napig használnak előszeretettel. A vízbe tiszta bort öntöttek és abban áztatták magukat. A bor természetes savtartalma a bőrt tisztítja és lehámlasztja, az antioxidánsoknak és a vitaminoknak köszönhetően regenerálja a bőrt, de akár a hajat is.

A szakáll több országban is nagy hangsúlyt kapott az ókorban.

• Az egyiptomiaknál a fáraó viselhetett csak pót- vagy álszakállt, ez az ő előjoguk volt, de annyira, hogy a női uralkodóknak is hordaniuk kellett.

• Perzsiában a vörös szakáll volt a divat. Ennek elérése érdekében hennával kenték.

• Ha valaki akkoriban fekete hajra vagy arcszőrzetre vágyott, akkor indigóval festette be, aminek a hatása csak 24 óra múlva volt utcai viselésre alkalmas, mert addig zöld színben pompázott a festett szőrzet.

• Rómában akkoriban már a nők a hajukat szőkítették. Nem mást használtak, mint vizeletet, később borkőt, ecetélesztőt, hamut, timsót használtak.

A római férfiak hiúsága olyan szintű volt, hogy testüket gyantás dolgokkal szőrtelenítették.

Rómában is vagyonokat költöttek a nők a szépségükre. De tudatlanságuknak köszönhetően nem minden kozmetikumuk volt egészséges. Sőt! Az akkoriban divatos fehér arcszínt ólomvegyületet tartalmazó púderrel érték el. Megtalálható volt még ón is az általuk használt krémekben és balzsamokban. Mi már tudjuk, hogy mindkét fém idegméreg, és huzamosabb ideig tartó érintkezés vele lassú, de biztos megőrüléshez vezet.

A római kor után is sokáig kellett várni, hogy szempont legyen egy szépségápolási szereknél, hogy egészséges is legyen. Mindössze az 1800-as évektől kezdett elterjedni a francia Pierre le Conte orvosnak köszönhetően, hogy a szépítőszerek ne csupán ártalmatlanok legyenek a bőrre és a szervezetre nézve, hanem kifejezetten táplálják és védjék azt.

A középkor sötét és büdös volt. A keresztény értékrendbe nem fért bele a test ápolása, a piperkőcködés. A fürdés pogány rítusnak számított. Természetesen a nemesek továbbra is szépítkeztek, cicomázták magukat, krémeket és festékeket használtak. Az akkoriban készült festményeken is látszik, hogy a smink mértéke óriási méreteket öltött. Mivel a fürdés nem volt megszokott Európában, mondhatjuk, hogy az emberek bűzben és koszban éltek. Emiatt is törhettek ki olyan járványok, mint a pestis. A bűz olyan mértéket öltött, hogy a parfümök virágkorukat élhették.

A parfümkorszak nagy találmánya magyar volt. Az első alkohol alapú parfüm a királynévíz vagy magyar víz volt, A XIV. században Erzsébet, magyar királyné parancsára készült, valószínűleg kakukkfű és rozmaring borpárlatban való desztillálásával. Ezek után kezdtek el használni olyan alapanyagokat a párlásoknál, mint a levendula, menta, zsálya, narancs- és citromolajok. Az összetétel arra ad gyanút, hogy a gyógynövényeket tartalmazó keverék valószínűleg nem illatosításra készült, hanem a bubópestis járvány megállítására. A tudósok azonban nem jöttek rá, hogy a tisztálkodás nagy segítség lenne a járványok ellen, sőt azt hitték, hogy pont a víz terjeszti azokat.

Franciaországban a XVIII. században a köznép évente egyszer fürdött, az angol királyné (Erzsébet) a havi rendszerességű fürdésével különcnek számított. A barokk kor végére már olyan pazarlás jellemezte a nemességet, hogy Madame Pompadour, XV. Lajos király kedvese az éves kiadások 0,2 százalékát különlegesebbnél különlegesebb parfümökre, krémekre, festékekre és balzsamokra, valamint ruhákra költött el. A franciák oda voltak a szépségtapaszokért, míg eleinte a bőrhibákat fedték el vele, addig a végén már a pöttyök helyett akár csillag vagy hold alakú tapaszokat használtak az arcukon a hölgyek. A tapaszok használatának szabályai is voltak. Az erkölcsös nő maximum három tapaszt használt, a szenvedélyes nő a szemei sarkába ragasztotta, míg a vidám az arcgödreibe, a csókra éhező pedig a szája köré, hogy azzal a férfi tekinteteket odavonzza.

A XIX. században még mindig csak a heti egyszeri fürdés volt a szokás, de télen a megfázástól tartva ritkábban fürödtek, akár hónapokat is kihagytak. Hajat még ritkábban, két-három hetente mostak. Testápolóként és szappan alapanyagként disznózsírt használtak, a testszagot két fürdés között parfümmel próbálták meg palástolni. Az iparosodásnak köszönhetően az 1800"-as évek végére a nagyvárosokban az arisztokrata és nagypolgári lakásokban elterjedtté vált a folyóvizes fürdőszoba. Azonban ez sem hozta magával a tisztálkodás gyakoribbá válását az olyan nagyúri lakásokban sem, ahol pedig cselédek segítettek a fürdésnél. Úgy tartották akkoriban, hogy a túl sok fürdés tönkreteszi a bőrt, felpuhítja és károsítja. A hajat sem szívesen tették tönkre hajmosással, inkább a mai száraz samponokhoz hasonló hintőporokkal tisztították, esetleg petróleummal, hogy ne kelljen a több óra alatt megalkotott loknikat szétszedni. A fürdőszobát így leginkább nem fürdésre, hanem mosásra, szappanfőzésre használták és csak jeles napokon fürödtek benne.

A kéz fontos szerepet kapott a XIX. században. A szép női kézen a bőr sima, fehér, kék erek díszítik, a körmök pedig kicsik és szabályosak. Az akkori időkben az a vélekedés járta, hogy az erős, széles, férfias kezek alantas származást és férfias jellemet takarnak. Ennek köszönhetően terjedt el a kesztyű viselés divatja. A nők védték kacsóikat naptól, széltől és szappantó. Budoárjukban kenték krémmel és bőrradírral is hámlasztották.

Az I. világháború után kezdődött a tisztálkodás és szépségápolás forradalma. Akkorra a nagyvárosok közművesítése folytán egyre több lakásba jutott el a folyóvíz és alakítottak ki fürdőszobát. Egyre fontosabbnak tartották a rendszeres kézmosást, a heti többszöri fürdést. Kialakultak olyan mesterségek és szolgáltatásokat nyújtó üzletek, mint a pedikűrös, kozmetikus, fodrász, stb.

A XX. században nagy változások jöttek. Mindennapi használati eszközökké váltak a szappanok, parfümök, krémek, sminktermékek. Egy magára valamit is adó nő az utcára sminkben lépett csak ki, a haját pedig besütötte. Megjelentek a tisztálkodási márkák, mint az Odol vagy a Pond"s, A villamosodással a szépségiparba is bekerültek a gépek, amivel a bőrt ápolták. Elektrolízissel szőrtelenítettek, elektromos árammal feszesítették a bőrt, ami nem volt sikeres, mert inkább hegeket eredményezett, a röntgenes kezelés hatására pedig évekkel később bőrrákban szenvedtek.

És végül egy érdekesség Erzsébet királynéról. Sissy főként haját szerette kényeztetni. Fodrászai kéthetente egy egész napot szántak földig érő haja ápolására. 30 tojássárgájából és fél liter konyakból készült balzsammal kényeztették a sűrű fürtöket, és ha az időjárás megengedte napon szárították a hajzuhatagot.

Már elődeink is sok natúrkozmetikumot használtak az évszázadok során. Mostanában megint kezdünk a természethez visszatérni, egyre több termék készül tisztán természetes alapanyagokból.